A szerkesztőség örömmel tudatja, hogy közeleg barátunk és tagtársunk Z. Karvalics László akadémiai nagydoktorijának nyilvános védése!
A nyilvános vita helye: MTA Székház Kisterem.
A nyilvános vita időpontja: 2022. szeptember 13. (kedd) du. 15 óra
A doktori értekezés szövege, a bírálatok és a szerző válasza megtalálható az MTA webhelyén:
http://real-d.mtak.hu/1312/
A konferencia a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület jelentős részvételével valósult meg.
„E-kormányzati és kiberbiztonsági emlékkonferenciát szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és az Észt Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége az észt-magyar diplomáciai kapcsolatok századik évfordulója alkalmából. A február 10-én hibrid formában tartott eseményen a résztvevők olyan témákat jártak körül, mint Észtország kiberhatalmi szerepe, a közigazgatás digitális fejlesztése, vagy a kiberbiztonság egyes kérdései.
„Két európai kisállam diplomáciai kapcsolatát ünnepeljük!” – hangsúlyozta megnyitóbeszédében az NKE nemzetközi rektorhelyettese. Koller Boglárka a balti állammal kapcsolatban úgy fogalmazott: a posztszovjet ország függetlenségének elnyerése után az „innovatív utat választotta”, ezáltal napjainkra a „világ leginkább digitalizált nemzete” lett. Majd hozzátette: abban az időszakban Magyarország sem tétlenkedett, így majdnem egy évben jelent meg mindkét országban a digitális közigazgatás. „A tét nagy, hiszen a kormányzás digitalizálása, az információs társadalom fejlesztése még enyhén szólva is befejezetlen ügy” – fogalmazott a nemzetközi rektorhelyettes.
„Hálásak vagyunk Magyarországnak, hiszen harminc évvel ezelőtt az elsők között ismerte el az észt függetlenséget!” – mutatott rá az Észt Köztársaság budapesti nagykövete. Kristi Karelsohn szerint a konferencia olyan teret nyit meg a két ország között, melyben a szakértők a közönség számára is érthetően tudják megvitatni a fentebb említett ügyeket.
A kőszegi Institute of Advanced Studies (iASK) kutatója, Z. Karvalics László moderálásában megvalósuló beszélgetés során a meghívottak egyetértettek abban, hogy Szingapúrt példaként véve: többről van szó, mint az információ áramlásáról. Multipoláris teret kell teremteni a biztonságos szolgáltatások kiépítéséhez. Z. Karvalics László úgy fogalmazott: Észtország kiérdemelte helyét az információs politika fejlesztésének nagyjai között és abban a helyzetben van, hogy más államok digitális szinten sokat tanulhatnak tőle.
Az Észt Köztársaság Védelmi Minisztériumának politikai tanácsadója véleménye szerint a fejlődés legfontosabb eleme a folyamatos változáshoz való alkalmazkodás és a gondolkodásmód ez irányú megváltoztatása. Anett Numa emellett kiemelte: Észtország örül annak, hogy a fejlesztéseit más országokkal is megoszthatja, így azok tanulhatnak Észtország korábban elkövetett hibáiból.
A Cybernetica Sharemind csapatának projektmenedzsere a Cybernetica észt vállalatot mutatta be, mely leginkább e-Estonia X-Road és internetes szavazórendszer fejlesztéséről ismert. Baldur Kubo kifejtette: a „magánélet” jelentése információs kontextusban a saját személyes adataink gyűjtése és felhasználása feletti rendelkezés jogát jelenti, melyet mindenkinek – kormányzatnak, vállalatoknak szintúgy – tiszteletben kell tartania.
Az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az üzleti adatokkal kapcsolatban kiemelte: szükség van a kormányzattal való együttműködésre, hiszen a szabályozások a politikai térből érkeznek. „Az EU digitális fejlesztéseinek mintáját az Amerikai Egyesült Államok szolgáltatta” – szögezte le Ződi Zsolt, ugyanakkor azt is hozzátette: ez nem minden esetben jó, hiszen eltérő jellemzőkkel és gondolkodásmóddal rendelkeznek az európai és amerikai országok.
Beléptünk a mesterséges intelligencia korába, amikor a kormányzatnak már lépéseket kell tennie a digitális védelem területén – húzta alá a Digitális Jólét Nonprofit Kft. Mesterséges Intelligencia osztályának vezetője. Kása Ferenc úgy fogalmazott: a közadatok hasznosítása összetett folyamat, mivel minden állam más és más szociológiai, gazdasági és politikai érdekekkel rendelkezik, így nem készíthető egy egységes séma. Megoldásként az Európai Unió által meghatározott Európai adatstratégiában található „adatkormányzást” említette, melynek lényege a kormányzati szereplők és a stakeholderek hozzáállásának megváltoztatása.
Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Kiberbiztonsági Kutatóintézetének vezetője az „adatkormányzásról” elmondta: stratégiai jelentőségét az adja, hogy ez a funkció hosszú távon nemcsak itthon, hanem más EU-tagországokban is elérhető lesz, melynek segítségével egy határokon átnyúló elektronikus szolgáltatási rendszer valósul meg. Kétségtelenül a digitális azonosítás az a terület, ahol Észtország talán a leglátványosabb, úttörő fejlesztéseket tudhatja magáénak – hangsúlyozta Krasznay Csaba. A digitális azonosítás fejlett megoldásai (többek között az „e-residency” funkció révén) a balti államot a társadalmi digitalizáció mintaországává tették.
A késő délutánba nyúló programon a szakértők tovább elemezték a kiberbiztonság témakörét így szó esett a kiberbiztonság kormányzati szabályozásairól, rezilienciájáról és a lehetséges innovatív megoldásokról is.
A konferencia programja
100 Years of Estonian-Hungarian diplomatic relations
Contacts and Mergers – From Past Experiences to the Digital Transformation
Anniversary Conference on E-Governance and Cybersecurity
February 10, 2022
Budapest
Az észt-magyar diplomáciai kapcsolatok 100 éve
Kapcsolatok és összefonódások – a múltbeli tapasztalatoktól a digitális átalakulásig
Ünnepi konferencia az e-kormányzásról és a kiberbiztonságról
2022. február 10.
Budapest08:00 – 08:30 Regisztráció
08:30 – 08:50 Megnyitó
Kristi Karelsohn – Észtország budapesti nagykövete
Koller Bolgárka – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetközi rektorhelyettes08:50 – 10:00 A digitális társadalom felé: a két meghatározó évtized
Z. Karvalics László, moderátor – iASK Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, vezető kutató és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
Anett Numa – Észtország Honvédelmi Minisztériuma, kiberbiztonsági és digitális átalakulási szakértő
Szittner Károly, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület, szakértő10:00 – 10:30 Kávészünet
10:30 – 11:45 A közadatok hasznosítása
Z. Karvalics László, moderátor – iASK Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, vezető kutató és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
Kása Ferenc – Digitális Jólét Program (DJP), Mesterséges Intelligencia Divízió
Ződi Zsolt – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Információs Társadalom Kutatóintézet, tudományos főmunkatárs11:45 – 13:00 Az elektronikus azonosítás
Krasznay Csaba, moderátor – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Eötvös József Kutatóközpont, Kiberbiztonsági Kutatóintézet, intézetvezető és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
Mark Erlich – Estonian Information System Authority (online)
Kaija Kirch – Cybernetica
Gaál Barna – Belügyminisztérium, Informatikai Helyettes Államtitkárság, E-Közigazgatási Főosztály, osztályvezető
Szabó Áron – Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség (MELASZ) és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület13:00 – 14:15 Ebédszünet
14:15 – 15:30 Kiberbiztonság: szabályozás és irányítás
Krasznay Csaba, moderátor – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Eötvös József Kutatóközpont, Kiberbiztonsági Kutatóintézet, intézetvezető és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
Kadri Kaska – NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence (CCDCOE)
Raul Rikk – Ministry of Economic Affairs and Communications for Estonia, Director of National Cyber Security (online)
Kovács László – Magyar Honvédség Parancsnoksága, kibervédelmi haderőnemi szemlélő, dandártábornok
Horváth Péter Tamás – Külgazdasági és Külügyminisztérium, kiberkoordinátor15:30 – 16:00 Kávészünet
16:00 – 17:15 Kiberbiztonság: innovatív megoldások és reziliencia
Nyáry Gábor, moderátor – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Eötvös József Kutatóközpont, Kiberbiztonsági Kutatóintézet és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
Baldur Kubo – Cybernetica
Kasper Ágnes – TalTech, Tallin17:15 – 17:30 Zárszó
Krasznay Csaba, moderátor – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Eötvös József Kutatóközpont, Kiberbiztonsági Kutatóintézet, intézetvezető és Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi EgyesületSzakmai tematika, részletesen
A digitális társadalom felé: a két meghatározó évtized
Éppen két évtizeddel ezelőtt indult útjára a magyarorszag.hu portál, a magyar elektronikus közigazgatás zászlóshajó projektje. Ugyanakkor szinte pontosan két évtizede, 2000-ben indult el Észtországban is az elektronikus közigazgatás első szolgáltatása, és az úttörőnek számító elektronikus aláírási rendszer. A program témanyitó panelbeszélgetése a kapcsolatainak centenáriumát ünneplő két állam kormányzati digitalizációjának első két évtizedét villantja fel: bemutatva a hasonlóságokat és eltéréseket, a sikertörténeteket és a zsákutcákat is.A közadatok hasznosítása
A közszférák digitalizációjának egyik legaktuálisabb kérdése a közadatok hasznosítása. A tömegesen generálódó adatok egy új aranykort ígérnek, ám ennek ára van. Az adatok birtoklása, nyitottsága, tehát tényleges felhasználhatósága élénk társadalmi vitákat vált ki sokfelé. Ugyanakkor a közadatokhoz kapcsolódva mind inkább napirendre kerülnek a személyiség- és fogyasztóvédelmi kérdések is, sőt – az adat szuverenitás formájában – a nagypolitika is szót kér ebben a témában. A nyílt közadatok hasznosítása terén Észtország a 2020-as évtized elejére nemzetközi „trendsetter”-ré vált, így tapasztalatai különösen érdekesek lehetnek.„Az elektronikus azonosítás”
Az e-azonosítás funkció az elektronikus kormányzati és e-közigazgatási rendszerek használatához szükséges azonosítási és hitelesítési funkciókat más rendszereknél magasabb biztonsági szinten és hatásfokkal biztosítja. Stratégiai jelentőségét az adja, hogy hosszabb távon ez a funkció már nemcsak itthon, hanem más EU tagországokban is használható lesz, amelynek segítségével egy határokon átnyúló elektronikus szolgáltatási rendszer valósul meg. Kétségtelenül az e-azonosítás (e-identity) az a terület, ahol Észtország talán a leglátványosabb, úttörő fejlesztéseket mondhatja magáénak. A digitális azonosítás fejlett megoldásai (egyebek mellett az „e-residency” funkció révén) a társadalom-digitalizáció mintaországává tették a balti államot.Kiberbiztonság: szabályozás és nemzetközi kormányzás
Napjainkra a kiberbiztonság az online világ egyik központi kérdésévé vált. A modern társadalmak gyors ütemű digitalizációja és a fenyegetettség ezzel párhuzamos növekedése hangsúlyossá teszi, hogy erőfeszítésekre és megoldásokra van szükség a kiberterület biztonságának garantálása érdekében. Észtország vitathatatlan „világvezető” lett a kibervédelem egyik legismertebb megújítójaként a közigazgatási és magán IT-rendszereit ért 2007-es hackertámadások nyomán. A kibertér biztonságát garantáló törekvések között kiemelt jelentőségű a nemzetközi szabályozások és normák kialakítása, és ezen a téren Észtország az európai térség elismert „nagyhatalmává” vált. A geopolitikai feszültségek felerősödésével a kiberdiplomácia egyértelműen az EU stabilizációs törekvéseinek élére került, a digitális határterületre vonatkozóan összehangolt biztonsági intézkedések – eszköztár – egész sorával.Kiberbiztonság: innovatív megoldások és társadalmi reziliencia
A globális Covid19-világjárvány során a kiberfenyegetések eszkalálódása rávilágított a kritikus infrastruktúrák védelmének fontosságára, ideértve az elrettentési megoldások új formáinak keresését is. Emellett a kibertérben folytatott rosszindulatú tevékenységek példátlan fokozódása nyomán új védelmi filozófia alakult ki. Anélkül, hogy a kiberbiztonság kérdését az egész társadalom prioritásává tennék, a normák keresése értelmetlen. A közigazgatás gyors digitalizációja a biztonsági szempontok újraértékelését is szükségessé teszi. A kiberbiztonság stratégiai kérdéssé vált: a digitalizált ökoszisztémákra támaszkodó állami szervezetek a kibertérrel kapcsolatos új kihívásokkal szembesülnek nemcsak technológiai szempontból, hanem jogi, politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai szempontból is. A kibervédelem már nem mérnökök ügye. Mostanra a társadalmi reziliencia áll a középpontban, és ebben az oktatás központi szerepet játszhat. A kiberbiztonsággal kapcsolatos tudatosság hatékony fejlesztése olyan modellterület, ahol – a jelenlegi uniós CASPA program keretében – az észt és a magyar szakértők közösen innovatív megoldásokat dolgoznak ki.”
Forrás:
Információbiztonsági konferencia az észt-magyar kapcsolat centenáriumán; Pap Melinda Patrícia; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2022. február 10.
A konferencia anyagait a szervezők bocsátották rendelkezésünkre. Köszönjük!
Eredeti megjelenés: eGov Hírlevél; 2022. február 13.
Október 19. és 21. között került megrendezésre a 12. INFOTÉR Konferencia, mely keretében a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület hatodik alkalommal tarthatott önálló szekciót az adatok hasznosításáról. Idén a nemzeti adatvagyon, nemzeti adat-ökoszisztéma, illetve állam és piac közti együttműködés jelentősége került górcső alá.
A panel résztvevői:
Házigazda:
Moderátor:
Dr. Sántha György felvezető előadását a nemzeti adat-ökoszisztéma fogalmi keretrendszerének bemutatásával kezdte, amelyet a nemzetközi szakirodalomban elterjedt módon az állami, önkormányzati intézmények, illetve a lakosság, vállalkozások, azaz nem kormányzati típusú szervek részvételével, adataival, továbbá együttműködésük rendszereként írhatunk le. Ehhez rendelkezésre áll a kapcsolódó jogi, módszertani és infrastrukturális keret, amelyben – lévén, hogy ökoszisztémáról van szó – az említett szereplők együttesen mozognak, és egymásra hatnak, adnak és kapnak is bizonyos adatokat.
Szintén fontos fogalomként merült fel a nemzeti adatvagyon, amely a nemzeti adatvagyonról szóló 2021. évi XCI. törvény értelmező rendelkezése szerint a közfeladatokat ellátó szervek által kezelt közérdekű adatok, személyes adatok, közérdekből nyilvános adatok összessége. Ebbe a halmazba tartoznak az állami nyilvántartások, jogi nyilvántartások adatbázisai, szervezeti szintű szabályozások, de a statisztikai adatok, téradatok és kulturális adatok egyaránt. Az adatvagyon fogalma és a jelenleg működő ún. versengő modell értelmében egy állami és nem állami oldalról beszélhetünk, ezek között pedig egy kvázi „fal” húzódik. A felek adatszolgáltatási szabályrendszere több megoldást tesz lehetővé: ingyenesen, illetve ellenérték fejében kapott adatáramlást. A két világ összekapcsolásában pedig rendkívül fontos szerepe lehet egy központi intézménynek, amely elősegíti a két oldal közti kapcsolatok szorosabbá válását, és a kívánatos, együttműködésen alapuló, kooperáló modell kialakítását.
Jelenleg az adatelőállítás már „iparszerűen” működik, továbbá az is biztosított, hogy az adatok zárt és biztonságos hálózatokon keresztül áramoljanak. Ami kérdéses, hogy ezen adatok elemzése, feldolgozása milyen módon történjen. Amennyiben az elemzésre és feldolgozásra igény van, szükség lehet olyan szolgáltatásokra, amelyek értékesíthetők, illetve amelyek társadalmi és gazdasági hasznot termelnek.
Prof. Dr. Nyikos Györgyi, a nemrég újraalakult Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) ügyvezetője, előadásában a szervezet adatgazdálkodással kapcsolatos feladatairól beszélt (amelyekről szintén a nemzeti adatvagyonról szóló törvény rendelkezik), továbbá arról, hogy a NAVÜ jelenleg hol tart az adat-ökoszisztéma létrehozásában. Az intézmény szerepe első körben az, hogy felmérje, melyek a hasznosítható adatok, illetve hogy biztosítsa a hasznosításhoz szükséges, működő rendszert. Problémaként jelentkezik, hogy ugyan a közadatok újrahasznosításáról szóló törvény (Közadat tv.) kapcsán lehetőség van az adatok újrahasznosítási célú igénylésére, könnyen lehet, hogy a folyamat technikai akadályokba, szabályozási korlátokba, bizonytalanságokba ütközik. Jelentős nehézséget jelent továbbá az is, ha pl. kutatásokhoz olyan komplex adatelemzésre van szükség, amelynek forrásadatai más-más szervnél lelhetők fel, és amelyek összefűzést igényelnek. A NAVÜ célja ezekre az esetekre is megoldást találni.
Az adathasznosítási folyamatok megfelelő működéséhez szükséges egy olyan rendszer kialakítása, ahol a NAVÜ koordinátorként kezeli az igényeket, és segíti az igénylők számára az információk eljuttatását – akár kormányzati, akár magánszektorról van szó. Elhangzott, hogy az adatszolgáltatási, elemzési, feldolgozási tevékenységek elősegítése érdekében a NAVÜ partnerként és szervezőként lép fel.
A közigazgatás szereplői jelenleg is rendkívül sok adatot hoznak nyilvánosságra, azonban ezek feldolgozhatósága, fellelhetősége nem mindig biztosított. Utóbbiban segíthet egy egységesített metaadat-katalógus. Egy ilyen katalógus létrehozása kapcsán az ügyvezető egy evolúciós folyamatban hisz, ami először a jelenleg is már publikált adatok összegyűjtésével kezdődne (külső és szervezeten belüli adatoké is), majd ennek folyamatos frissítése útján állna elő egy naprakész, központi metaadat-nyilvántartás. Kiindulásként azonban nagyon fontos az átfogó ismeret arról, hogy mi áll jelenleg rendelkezésre. Ehhez elengedhetetlen a hálózatosodás, a kooperáció, egyrészt az adatgazdákkal, másrészt – a modern felhasználási, elemzési megoldások alkalmazása érdekében – az egyetemekkel és egyéb adatelemző piaci szereplőkkel. „Azt gondolom, hogy képesek vagyunk rá, és ebben kérném a jelenlévő többi kollégának a segítségét és együttműködését.” – hangzott el az előadás zárásaként.
A kerekasztal-beszélgetés arról szólt, hogy mit várhat a gazdaság a magyar adatpolitikától. Goldfárthné Veres Edit, az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Elemzési Főosztályának vezetője elmondta, hogy a főosztály működteti a Diplomás Pályakövetési Rendszert (DPR), amely az ország egyik legnagyobb, adatintegráción alapuló kutatási adatbázisa (600 ezer végzett hallgató 2 milliárd adata). A napi szintű használat mellett a főosztály által alkalmazott adatintegráció egyben döntéstámogató eszköz is. Pl. 2022-re ezzel az eszközzel már támogatható volt a felsőoktatási intézmények finanszírozásának tervezése. Az előremutató együttműködés jegyében főosztályvezető asszony hozzátette: „Mi nagyon boldogan lennénk az első fecskéi az új NAVÜ-s adatintegrációnak.”
Dr. Tomor Tamás bemutatkozásában a piaci szektort képviselve a téradatok fontosságát emelte ki. Mint elmondta, a Debreceni Egyetemen dolgozó kollégáival együtt az egész országot lefedő, strukturált téradatok előállításával foglalkoznak. A céljuk egy olyan modell kialakítása, melyben a gazdasági szereplők is szerepet vállalhatnak az adatok előállításában. Ebben az esetben az adatok az állami megoldásokhoz képest jóval olcsóbban visszajuthatnak a gazdaságba, és ezzel vélhetően nagyobb hasznosíthatóságot lehet elérni.
A panel kérdéseit Sikolya Zsolt, a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület elnökségi tagja tette fel a kerekasztal résztvevőinek.
Dr. Nyikos Györgyi az első, a NAVÜ feladatainak a következő időszakra tervezett ütemezését érintő kérdésre elmondta:
Sikolya Zsolt elmondta, hogy a nemzeti adatvagyonról szóló törvény egyik elődje, a 2007. évi CI. törvény a közfeladatot ellátó szervek számára lehetővé tette, hogy döntés-előkészítési célból egymástól ingyenesen igényelhessenek adatokat összekapcsolásra, elemzésre. Ezt a törvényt azonban nem sokan alkalmazták a gyakorlatban. Arra a kérdésre, hogy az Oktatási Hivatal (OH) milyen elemzéseket készített a korábbi jogszabály keretein belül, Goldfárthné Veres Edit válaszában kiemelte a felvi.hu portálon található felsőoktatási elemzések körét, ahol minden publikációjuk olvasható. A Felsőoktatási Elemzési Jelentések negyedéves periodikájában megismerhető az összes adatintegráció eredménye tematikus számokban (az elemzések a következő linken érhetők el: https://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/folyoirataink/fej). Az OH napi szinten többször használja a rendelkezésre álló adatbázist.
Az OH gyakorlati tapasztalatait megosztva példákkal szemléltette, hogy a piaci szereplők milyen kérdésekkel, problémákkal jelentkeztek:
Az elemzési szolgáltatásoknak egyértelműen a NAVÜ a letéteményese, de továbbra is megvan a lehetőség azon szervekkel való közös munkára, ahol rendelkezésre állnak bizonyos adatok, információk és értékes tapasztalatok. Dr. Tomor Tamás a gazdasági szereplők és a NAVÜ közti együttműködési lehetőségeket elsősorban az információs transzferben látja. Mint fogalmazott, nem az adat az érték, hanem az az információ, amit az adat hordoz. Az információt pedig leginkább a gazdasági szereplők tudják előállítani. Kiemelte, hogy az oktatásra érdemes összpontosítani, hiszen a fiataloknak át kell adni egy újfajta tudást. Ebben a folyamatban ugyanakkor a gazdasági szereplők olyan előnyökkel rendelkezhetnek, melyekkel az állam nem, ezért is kiemelten fontos a szereplők közötti együttműködés.
A közszféra adatai tekintetében az önkormányzatok sokszor külön sejtként működnek. Dr. Sántha György 2021 tavaszán részt vett egy kísérleti projektben, ahol a kutatók négy önkormányzat (Kecskemét, Kaposvár, Monor, Visegrád) adatvagyonát mérték fel. A kutatás azt a korábbi feltevést nem igazolta vissza, hogy a kisebb városok önkormányzatai is kb. 200-250 adatbázissal rendelkeznek. Ezzel szemben megállapítható volt, hogy a megyei jogú városok bevallottan mintegy 120-130, míg a kisebb városok 60-70 nyilvántartást/adatbázist kezelnek. A vártnál alacsonyabb számok oka a központi és a helyi igazgatási szervek közötti új feladatmegosztás, amelynek eredményeként az önkormányzati feladatok jelentős részét az államigazgatási szervek vették át. Ez abban is megnyilvánul, hogy a felmért adatok körében 50-55%-ot képviselnek a központi, állami adatbázisok, amelyek helyi szintű adatbevitellel töltődnek. Ezen felül az adatvagyon 10%-a papíralapú, digitálisan nem hasznosítható formában létezik. Körülbelül 30%-ot képviselnek az Microsoft Office (Excel) formátumú táblázatok.
A kutatás konklúziója, hogy a valódi, helyi önkormányzati adatvagyon jelentős része nem helyi informatikai rendszerekben van nyilvántartva. Az adatvagyonnak csak 10-11%-át kezelik helyi informatikai rendszerek, és többnyire olyan helyeken (pl. megyei jogú városokban), ahol városüzemeltetési projektek eredményeként térinformatikai rendszerek működnek. Informatikai fejlesztések tekintetében tehát van egy szűk piaci rés, azonban jelenleg láthatóan nincs meg hozzá helyben a szükséges fejlesztési forrás.
Pajna Sándor, az eKÖZIG Zrt. vezérigazgatója – aki a hallgatóság soraiban foglalt helyet – az elhangzottakra reflektálva hozzátette, hogy a saját gyakorlatukban két irányban indultak el. Az egyik a teljes joganyag tanulmányozásából állt, amely alapján önkormányzati feladat-hatásköri rendszer készült, a másik irány pedig az adatkezelések áttekintése volt. Végeredményben elmondható, hogy azáltal, hogy az önkormányzati feladatok megyei, járási hivatalokhoz kerültek, felére csökkentek az önkormányzatok által használt adatbázisok.
Az összefoglalót írta Sánta Márk, a DX Digital Transformation Solutions Zrt. tanácsadója
„Egy kiberbiztonsággal foglalkozó szakembernek Magyarországgal kapcsolatban egészen biztosan a kiberbűnözés visszaszorítását célzó Budapesti Egyezmény jut először az eszébe. Az Európa Tanács 2001-ben elfogadott Számítástechnikai Bűnözésről Szóló Egyezménye világszerte olyan referenciaként szolgál, mely a kibertér számos szabályozási hiányossága mellett szinte egyetlenként világos feladatrendszert szab a csatlakozó államok számára azzal kapcsolatban, hogy nemzeti jogukban hogyan kezeljék az egyre jobban elharapódzó kiberbűncselekményeket. Meg kell tehát becsülni ezt a megállapodást, mely felett azonban egyes vélemények szerint eljárt az idő, és ezért egyes keleti nagyhatalmak jelentős erőfeszítéseket tesznek egy új megállapodás elérése érdekében. Jelen tanulmány célja összefoglalni az egyezmény húszéves tapasztalatait és bemutatni annak jövőképét.”
Forrás:
Húsz év a globális kiberbűnözés elleni küzdelemben – A Budapesti Egyezmény értékelése; Krasznay Csaba; Külügyi Szemle; 2021/1; 2021 (PDF)
Lásd még: 2004. évi LXXIX. törvény az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23-án kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményének kihirdetéséről
Szerkesztői megjegyzés: A szerző a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület tagja.
„ 8:30-tól Regisztráció
9:00 – Az IIR Magyarország köszöntője
9:10 – 9:50
Elért eredmények a mesterséges intelligencia alkalmazások terén, az e-közigazgatás építőelemeiben
Az új technológiák szerepe
MI alapú építőelemek
Videókonferencia rendszer
Közigazgatási feladatok MI alapú támogatása
Előadó: Hajzer Károly, Informatikai helyettes államtitkár, Belügyminisztérium9:50 – 10:30
Felelős magyar adatvagyon-gazdálkodás a digitális államkormányzás keretrendszerében
Az adat a digitális gazdaság üzemanyaga
A digitalizáció mint a legfontosabb globális versenyképességi faktor és szuverenitási tényező
A megfelelő állam doktrínája
A digitális államkormányzás fogalma és beavatkozási területei
A mesterséges intelligencia és az adatpolitika
A Nemzeti Adatvagyon Ügynökség eddigi eredményei és további tervei
Személyre szabott és kezdeményező közigazgatás és közszolgáltatás
Előadó: dr. Gál András Levente, Ügyvezető, Neumann János Nonprofit Kft. – NAVÜ10:30 – 11:00 Kávészünet
11:00 – 11:40
A papír alapú dokumentumoktól az adatalapú döntéshozatalig
Dokumentumkezelő rendszerek szerepe a digitális transzformációban
A digitalizáció nélkülözhetetlen, de nem elégséges
Nemcsak az iratokat, hanem a belső működésünket is digitálisan konvertálni kell
Hogyan használjuk fel adatainkat a döntéseink megalapozására?
Előadó: Kiss Péter, Szakmai igazgató, DMS One Zrt.11:40 – 12:20
A járványhelyzet alatt online térbe költöztetett/költöző közigazgatási és ügyintézési területek és feladatok
Milyen fejlesztések történtek az elmúlt ~1 évben?
Min dolgoznak most?
Mi várható a jövőben?
Előadó: Bányai Zsolt, Operatív vezérigazgató-helyettes, IdomSoft Zrt.12:20 – 12:50
eIDAS rendelet módosítása, időszerű új bizalmi szolgáltatások
Előadó: Urbán Viktor, Elnök, ITOSZ12:50 – 13:50 Ebédszünet
13:50 – 14:20
A Digitális Bíróságokkal kapcsolatos aktualitások
Előadó: dr. Péter Zoltán János, Főosztályvezető, Informatikai és Elektronikus Ügyintézési Főosztály, Országos Bírósági Hivatal14:20 – 15:00
A digitális állam tervezése a járvány utáni évekre az Unióban és Magyarországon
Hogyan gyorsította meg a járvány a digitális állam fejlődését?
A digitális állam fejlődésének uniós hangsúlyai: akadálymentesség, mobil eszközök, biztonság, digitális szuverenitás, interoperabilitás, adatpolitika, emberközpontú innovatív technológiák, határokon átnyúló szolgáltatások stb.
A készülő európai e-közigazgatási stratégiát megalapozó európai szakpolitikák, nyilatkozatok: Tallini nyilatkozat (2017), Berlini nyilatkozat (2020), Európa digitális jövőjének megtervezése (2020), Mesterséges intelligencia stratégia és cselekvési terv (2018), Európai adatstratégia (2020) stb.
A digitális állam helyzete Magyarországon
A digitális állam fejlődését megalapozó magyar szakpolitikák: Mesterséges Intelligencia Stratégia (2020), Nemzeti Digitalizációs Stratégia (2021)
A legfontosabb kitörési pontok Magyarország számára
Előadó: Sikolya Zsolt, Elnökségi tag, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület15:00 – 15:30
Állami Alkalmazás-fejlesztési Környezet
Előadó: Kulcsár Zsolt, ÁAFK csapatvezető, IdomSoft Zrt.15:30 – 15:50 Kávészünet
15:50 – 16.20
Nyomtatni, csak ha elkerülhetetlen!
Papír alapú hiteles másolat előállítás – elektronikus dokumentumoktól a postai küldeményig
A hitelesség garanciái
A szolgáltatás igazolásai
Tapasztalatok, előnyök
Miért nyomtatnak, és hogyan lehetne ezt elkerülni, átalakítva a korábbi szokásokat?
Előadó: Váradi András, Senior projektmenedzser, Magyar Posta Zrt.16:20 – 16.40
Esettanulmány
Előadó: Solcz-Újvári Magdolna , Dokumentum menedzsment és digitalizációs szakértő, FŐTÁV Zrt16.40 A rendezvény vége ”
Forrás:
E-közigazgatás Konferencia; IIR Magyarország; 2021. szeptember
Szerkesztői megjegyzés: A program egyik legfontosabb előadója Sikolya Zsolt, Elnökségi tag, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület (A digitális állam tervezése a járvány utáni évekre az Unióban és Magyarországon).
„„Tisztelettel meghívjuk Önt a Közigazgatás Napja Konferenciára!
A Konferencia fővédnöke: Dr. György István, a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára.
A rendezvény ideje: 2021. június 23. (szerda)
Plenáris előadások: 9:00-11:00
Szekció előadások: 13:00-16:30A rendezvény helyszíne: Online, MS Teams rendszeren keresztül
Program:
Plenáris előadások:
- Dr. György István területi közigazgatásért felelős államtitkár, Miniszterelnökség
- Dr. Gál András Levente szakmai vezető, Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) és Digitális Jólét Program (DJP)
- Dr. Pándi Boglárka Szolgáltatásfejlesztés és termékmenedzsment igazgató, NISZ Zrt.
- Dr. Smuk Péter dékán, egyetemi tanár, NKE ÁNTK
Moderátor: Dr. Budai Balázs tanszékvezető, egyetemi docens, NKE ÁNTK Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék
Szekcióelőadások öt szekcióban:
- Közigazgatás reformja (szekcióvezető: Dr. Hazafi Zoltán tanszékvezető, egyetemi tanár, NKE ÁNTK)
- Adatvédelem és biztonság (szekcióvezető: Rigó Ernő HunCert vezetője, SZTAKI)
- Digitális állam (szekcióvezető: Jobbágy László ügyvezető, Digitális Jólét Nonprofit Kft.)
- Digitális társadalom (szekcióvezető: Molnár Szilárd elnök, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület)
- Közigazgatás digitális infrastruktúrája (szekcióvezető: Szittner Károly e-közigazgatási szakértő, Conszittner Kft.)
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Az online konferencián való részvétel ingyenes.
Kapcsolat: Kozigazgatas.Konferencia@uni-nke.hu
További információk megtekintéséhez és regisztrációhoz keresse fel a Ludevent felületet (https://ludevent.uni-nke.hu/category/258/ ).
Társszervezők: eGov Tanácsadó Kft., Digitális Jólét Nonprofit Kft., Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI), Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség (MELASZ)
Az Egyetem jogos érdeke alapján a rendezvényről kép-, hang- és videófelvétel készül, melynek célja az Egyetem rendezvényeinek megörökítése, valamint a rendezvények megtörténtének igazolása. Az elkészült felvételek az Egyetem honlapján, folyóirataiban, online közösségi felületein, valamint további egyetemi kiadványokban is közzétételre kerülhetnek. Amennyiben e felvételeken nem kíván szerepelni, azt jelezze az adatvedelem@uni-nke.hu címen. A rendezvényre vonatkozó részletes adatkezelési tájékoztató az Egyetem honlapján elérhető.”
Forrás:
Közigazgatás Napja Konferencia 2021; Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar; 2021
„Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy – felépítésében és tartalmában – ez egy rendhagyó doktori értekezés, melynek már a címe is magyarázatra szorul.
A címmel kapcsolatban induljunk ki abból, hogy az elmúlt évtizedekben szokás lett sokféleképpen címkézni az állam fogalmát: „jó állam”, „erős állam”, „fejlesztő állam”, „gondoskodó állam” stb. „Menedzselt” vagy pláne „jól menedzselt” állam szóösszetétellel ugyanakkor két évtizedes pályafutásom során még nem találkoztam. Annak ellenére, hogy nagyon is időszerűnek tartom a közigazgatás- és az államtudomány továbbfejlődését egy olyan irányba, amely nem csupán a „mit?” és a „miért?” kérdéseire keresi a válaszokat, hanem a „hogyan?” tekintetében is ad érdemi támpontokat azoknak, akiknek lehetősége, felhatalmazása van a mindennapok alakítására.
Fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a címmel nem a Magyarországon „lapos karrierívet” befutó új közmenedzsment (new public management) irányzat iránt érzett nosztalgikus érzéseket kívánom felerősíteni. Éppen ellenkezőleg: a jó kormányzás (good governance) paradigmába illesztetten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az üzleti tudományokban elterjedt menedzsment és menedzsmentciklus fogalmaknak az állam működtetésében is van helye, tere, illetőleg karrierlehetősége.
Dolgozatommal egy új „szerethetőbb” értelmet is szeretnék adni ezeknek az idegen hangzású, angolszász kifejezéseknek. Az igazgatástudomány piaci és állami fogalomrendszerének egymáshoz közelítésére irányuló törekvéseimben különösen megtisztelő lenne számomra, ha azt a vonalat rajzolhatnám tovább, amely 1945. március 24-én, Héregen – Magyary Zoltán professzor halálával – megszakadt…”
Forrás:
A menedzsmentciklusok és az öntökéletesítő folyamatok jelentősége a közigazgatás-fejlesztésben; Sántha György; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Doktori Iskola; A doktori védés időpontja: 2021-V-19 16:00; helye: Microsoft Teams rendszeren
A doktori dolgozat szerzője a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület tagja.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem számos szakmai szereplő bevonásával és támogatásával szervezi a Közigazgatás Napja Tudományos Konferenciát 2021. június 23. napján, amely idén online formában (Microsoft Teams környezetben) kerül megrendezésre és fókuszában a közigazgatás fejlesztése áll. A konferencia hivatalos nyelve: magyar. A konferencián való részvétel ingyenes.
A konferencia célja, hogy a közigazgatás fejlesztéséhez, a fejlesztések tudományos igényű megtervezéséhez szükséges új tudományos eredményeket, kutatási területeket és gyakorlatban alkalmazható új vagy újszerű megoldásokat tematikus formában összegyűjtse, továbbá az érdeklődők számára lehetőséget biztosítson ezeknek az eredményeknek és a fejlődési trendeknek az áttekintésére és kölcsönös megismertetésére, valamint a vélemények ütköztetésére.
Tervezett szekciók:
Előadók jelentkezését várja az NKE a szekciókba a Kozigazgatas.Konferencia@uni-nke.hu e-mail címen:
A szervezők a beküldött absztraktokat előzetesen elbírálják, amely esetleges negatív eredménye a jelentkezés elutasítását vonja maga után.
Az előadások lektorált és elfogadott tanulmányainak publikálását a konferenciát követően elektronikus konferenciakiadványban biztosítja az NKE.
Főszervező: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar
„A Klaus Tschira Alapítványnak köszönhetően nyílt hozzáféréssel elérhetővé tett tanulmánykötet szerzői a kormányzás (governance) egy olyan, kiterjesztett fogalmára építenek, amelyet „a kollektív cselekvések koordinációja” fed le, messze túllépve a politikai-közigazgatási értelmezési tartományon. Olyan sajátosságok és jellegzetességek fakadnak ebből a kiindulópontból, mint az érintett cselekvők lehetősége és képessége, hogy egymás viselkedésére a kölcsönös függés és összekapcsoltság tudatában gyakorolhassanak hatást (ezt fejezi ki az irányítás hierarchikus modelljével szemben megformált heterarchia fogalma), az egyeztetés/álláspont-közelítés, a közösen végzett tevékenység szervezésének vagy a legitimációképzésnek az új generációs technikái és gyakorlatai.
Ahhoz, hogy ez a koordináció bármilyen szervezetben és „fizikailag szervezett terekben” egyaránt megfelelő módon működhessen, tudásfolyamatokra és tudástartalmakra van szükség, amelynek megújulása igazodik a környezet változásaihoz. A tudás mobilizálható és rekombinálható a kormányzásban résztvevők tapasztalatai vagy bizonyos kérdéskörök külső szakértői révén. S természetesen a megfelelő tudás birtokában megvalósuló kormányzási gyakorlat részben magára a tudásteremtésre és tudáshasználatra is irányulhat: ezt hívjuk tudáskormányzásnak (knowledge governance).
Abból, hogy minden érintett elismeri: a tudás a kormányzás nélkülözhetetlen erőforrása és előfeltétele, korántsem következik, hogy erre aranyszabályként tekintene maga a kormányzási gyakorlat (elég, ha csak a közszférára vagy a közigazgatásra gondolunk). S bár a tudásnak nagy hangsúlyt adni jellegzetes elemzői pozíció, még ez sem elég ahhoz, hogy önálló kutatás és vizsgálódás tárgyává válnának a kormányzást támogató tudás lényegi aspektusai. Nagyon nehéz termelődik meg a tudásra vonatkozó tudás.
Ezt a hiányt hivatott részben pótolni e tanulmánykötet, amely több témakör köré rendezi a tárgyát. Számos szerző foglalkozik a kormányzást támogató tudás elérhetőségével, irányításával (control), torzulásával és torzításával (a tartalom manipulálása és a tudás interpretációja). Áttekintik a kormányzást támogató tudások különböző típusait, és nagy hangsúlyt szentelnek a tudásgazdák, a tudások sokféle hordozóinak legitimációja közti különbségeknek.
A kulcshelyzetbe kerülő tudásoknak a személyes tapasztalat és a szakértői kompetenciák mellett a tudományos üzemek az alapvető forrásai. A kormányzással (vezetéssel, szervezéssel, irányítással, döntéssel) általában foglalkozó, jellemzően gazdaság-és társadalomtudományi beágyazású tudástermelés mellett a közszférában az ágazati-és szakpolitikák nyersanyagát jelentő tudományos tudásnak van nagy jelentősége. Nico Stehr a klímapolitika példáján mutatja be, mennyire nélkülözhetetlen a hatékonyságához a tudományos input. Ortwin Renn eközben épp arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudományos tudás sem tud válaszolni minden kérdésre. Hiszen a tudomány is termelhet ambivalens, bizonytalan ismereteket, s a kollektív cselekvés problémáinak csak némely vonatkozásaira érzékeny. A kiinduló pozíció tehát csakis a kockázatok megfelelő kezelése lehet. A kockázatok kormányzása (risk governance) egy olyan szakadatlan tanulási folyamat, amit a feldolgozó rendszerekbe újonnan belépő tudások és az azokból fakadó újraértékelési szükségletek táplálnak. Renn röviden ismerteti, hogyan tett ebbe az irányba nagy lépést a részletes ajánlásokat kidolgozó, genfi székhelyű Nemzetközi Kockázatkormányzási Tanács (International Risk Governance Council).[1]
Számos további tanulmányt hivatkozhatnánk még a kötetből, amelyek közös jellemzője, hogy nem a tudás központi, megkülönböztetett szerepéről prédikálnak napjaink politikai, gazdasági és társadalmi életének különböző szervezeti színterein. Ehelyett olyan, tipikus problémákra mutatnak rá, amelyek okát a nem megfelelő tudástartalmakban és tudásfolyamatokban kell keresni.
—
[1] http://www.irgc.orgNem összetévesztendő a Lausanne-i székhelyű International Risk Governance Centerrel https://www.epfl.ch/research/domains/irgc/”
Forrás:
Knowledge for Governance; Johannes Glückler, Gary Herrigel, Michael Handke; DOI https://doi.org/10.1007/978-3-030-47150-7; DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-030-47150-7; Springer; 2020
Az ismertetés Z. Karvalics László munkája.
