Az alapelvek önmagukban nem garantálják az etikus MI-t

„A mesterséges intelligencia (MI) etikai problémáit ma már mindenütt vitatják a tudományos és politikai körökben. Legalább 84 olyan köz-magán kezdeményezésről tudunk, amelyek magas szintű elveket, értékeket és egyéb alapelveket fogalmaznak meg azzal a céllal, hogy az MI etikus fejlesztéséhez, alkalmazásához és irányításához szolgáljanak kalauzként. A legfrissebb metaanalízisek szerint az MI etikáról folytatott vita ügy tűnik, hogy olyan alapelvek körül kristályosodik ki, amelyek szorosan hasonlítanak az orvosi etika négy klasszikus alapelvéhez. Bár ez a megközelítés kezdeti hitelességet biztosít, de okunk van aggodalommal tekinteni az MI fejlesztésére és irányítására gyakorolt esetleges hatásai miatt. Mivel jelentős különbségek vannak az orvostudomány és az MI fejlesztése között, ezért feltételezhetően az orvosi etika elveinek alkalmazása az MI területén nem lesz ugyanannyira sikeres, mint ahogy azt megszoktuk az orvostudomány esetében. Az orvostudománnyal összevetve az MI fejlesztésében hiányoznak a (1) közös célok és bizalmi kötelezettségek (fiduciary duties), (2) szakmai előzmények és normák, (3) bevált módszerek az alapelvek gyakorlati átültetésére és (4) szilárd jogi és szakmai elszámoltathatósági mechanizmusok. Ezek a különbségek azt sugallják, hogy még nem szabad konszenzust ünnepelnünk a magas szintű elvek körül, amelyek mély politikai és normatív nézeteltéréseket rejtenek.”

Forrás:
Principles alone cannot guarantee ethical AI; Brent Mittelstadt; Nature Machine Intelligence; DOI: https://doi.org/10.1038/s42256-019-0114-4; volume 1, pages 501–507 (2019); 2019. november 4.

Szerkesztői kiegészítés az orvosi etika négy alapelve:
„1) Ne árts! (nonmaleficence): Az orvos arra vonatkozó kötelessége, hogy elkerülje a páciensének való egészségügyi károkozás minden formáját.
(2) Jótékonyság (beneficence): Az orvos arra vonatkozó kötelessége, hogy a páciens orvosi értelemben vett érdekeit aktívan előmozdítsa, azaz hatékony lépéseket tegyen a páciens egészségének megőrzése, gyógyítása és életének megmentése céljából.
(3) Autonómia (autonomy): Az orvos arra vonatkozó kötelessége, hogy tiszteletben tartsa és előmozdítsa a döntéshozásra képes páciens saját magára irányuló döntéseinek meghozatalában való részvételre, elképzeléseinek és preferenciáinak érvényesítésére vonatkozó személyes szabadságát. Az autonómia elve a másik embernek mint önálló nézetekkel, szempontokkal, érdekekkel, értékrenddel és akarattal rendelkező személynek az elfogadását jelenti az orvosi tevékenység során.
(4) Igazságosság (justice): Az orvos arra vonatkozó kötelessége, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló egészségügyi erőforrások (pénz, eszköz, humán erőforrás, idő stb.) elosztásakor tudatosan és átlátható módon olyan sztenderdeket alkalmazzon, amelyek a társadalom tagjai számára elfogadhatók.”
Forrás: Nemes László: A bioetika alapelvei, az orvos-beteg kapcsolat etikája és a betegjogok (eredetileg: Principles of Biomedical Ethics; Tom  L.  Beauchamp,  James  F.  Childress;  Oxford University Press,  1979, és számos kiadás)

A bejegyzés kategóriája: digitális köz-igazgatás, mesterséges intelligencia (MI), szakirodalom, technika társadalmi-gazdasági hatásai, tudomány
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.