„Úgy tűnik, hogy a német közigazgatás-tudomány válságban van. Néhány fejlemény azonban azt jelzi, hogy lehetséges a megújulás. A dolgozat elemzi a válság okait és felvázolja a megújulás követelményeit. Kiemeli a közigazgatás-tudomány németországi történetét, részletezi a közigazgatás-tudomány különféle integrációs szintjeit. Ezeket potenciális jövőbeli forgatókönyveknek tekinti, és fenntarthatóságuk szempontjából értékeli őket. Miután megvizsgálta az új közigazgatási jog („Neue Verwaltungsrechtswissenschaft”) hatását a németországi közigazgatás-tudomány reneszánszára, a cikk a közigazgatás-tudomány mint szakterület lényegének meghatározására tesznek kísérletet: a közigazgatás-tudományt interdiszciplináris, és nem transzdiszciplináris projektnek tekintik. Két példával mutatja meg az ebben az elképzelésben rejlő lehetőségeket: a menekültügyi igazgatás reformja, valamint a Mesterséges Intelligencia (MI) közigazgatási felhasználása. A cikk a közigazgatás-tudomány jogosultságáról és jó hírnevéről szóló megjegyzésekkel zárul.”
Forrás:
Renaissance der Verwaltungswissenschaft?; Enrico Peuker; Die Verwaltung; Vol. 52 (2019), Iss. 2: pp. 157–180
DOI: https://doi.org/10.3790/verw.52.2.157
Szerkesztői kiegészítés:
1. A „Neue Verwaltungsrechtswissenschaft” problémájához, lásd:
2. Az interdiszciplinaritás és transzdiszciplinaritás kérdéséhez: Transdisziplinarität és Interdisziplinarität mindkettő a német Wikipédiából, illetve lásd Kaiser Tamás véleményét – Az államkutatások helye a társadalomtudományok rendszerében; Államtudományi Műhelytanulmányok; 2016. évi 1. szám (PDF): „Módszertani tekintetben az államtudományt nem interdiszciplináris (szakmaközi, határterületi), de még csak nem is multidiszciplináris (több tudományt, szakterületet érintő), hanem transzdiszciplináris (integrációs) tudományként határozzuk meg. A módszer újszerűsége, a célokhoz kötött, gyakorlati megfontolásokon alapuló, transzdiszciplináris megközelítés hoz létre új (fő és hibrid) tárgyakat, tartalmakat és eredményeket. A módszertani komplexitás eredményezi a kutatási tárgyak újszerűségét és azok tudománytani önállóságát.”